Snellen-tábla
A Snellen-tábla vitathatatlanul a legismertebb eszköz az optometriában, világszerte az orvosi rendelők alapdarabja. Emberek milliói ülnek be a szemészeti székekbe és próbálják leolvasni, amit a táblán látnak.
A látásélesség mérésére szolgáló táblát Herman Snellen holland szemészorvos fejlesztette ki 1862-ben. A szemészorvos számos nagy értékű tanulmányt hagyott az utókorra az asztigmatizmussal, glaukómával, valamint a retina és a kötőszövet megbetegedéseivel kapcsolatban. Ennek ellenére neve a látásélességet vizsgáló tábláról vált a legismertebbé.
Az első szabványos látásvizsgáló tábla
Az ókorban a látásélességet az alapján mérték, hogy a megfigyelő mennyire volt képes megkülönböztetni a kettőscsillagokat. De lényegében az 1800-as évekig a látásélesség mérése nem léteztek pontos eszközök. Bár a nyugati világban a szemorvosok már használtak különböző táblákat, egyiket sem tekintették szabványnak.
Ami Snellen tábláját megkülönböztette a kortársaiétól, az az volt, hogy optotípusoknak speciálisan tervezett karaktereket használt. A kidolgozott rendszer a látást arányszámként, pl. 20/20-nak értékeli. Mérőeszköze forradalminak bizonyult, mivel a szabványosított rendszert reprodukálni is lehetett.
Az 1800-as években az iparosodás következtében az emberek rájöttek, hogy a finomabb kézimunkát vagy gépi készségeket igénylő munkák elvégzéséhez szükséges a tiszta látás. Az utazási lehetőségeknek köszönhetően pedig bármely olyan szemészhez vagy szemüvegkészítőhöz fordulhattak, aki rendelkezett a Snellen-táblával – a teszt mindenhol ugyanazokat a mérési eredményeket adta.
A leghíresebb poszter
A The Seattle Times szerint Amerikában a Snellen-táblából több példányt adtak el, mint bármely más poszterből. A tábla betűihez Snellen kilenc, a holland nyelvben is megtalálható betűt választott: C, D, E, F, L, O, P, T, Z. A betűk mérete lefelé csökken, a standart távolság, amelyről pedig a vizsgált személy olvassa a táblát, országtól függően 5 méter vagy 20 láb.
A látásvizsgálótáblán található betűk méretezése geometriailag arányos, a látásélességet pedig hányados formában fejezik ki. Vagyis azok az optotípusok, amelyek a 20/40 látásélességet jelzik, kétszer olyan nagyok, mint azok, amelyek a 20/20 látásélességet mutatják.
A 20/20 azt jelenti, hogy az illető a standard távolságról élesen látja a betűket, míg a 20/40 azt jelzi, hogy az egyénnek 20 láb helyett 40 lábról kell néznie a táblát, ahhoz hogy azt megfelelő tudja leolvasni.
A Snellen-táblákat több tucat különböző nyelvre (arab, héber, görög, japán, hindi stb.) is lefordították, hogy a betűk igazodjanak a vizsgált személyek anyanyelvéhez, és így könnyebben felismerje azokat.
Snellen-villa, az olvasási nehézségekkel küzdőknek
A Snellen-táblának létezik egy variánsa, a Snellen-villa, amelyen a különböző betűk helyett egy sor E betűt találunk. Bár manapság a felnőtt lakosság nagy része már tud írni és olvasni az 1800-as években ez még nem így volt. Ráadásul sem a gyerekek sem pedig bizonyos fogyatékkal élők nem tudják olvasni a betűket, így az ő látásukat is a Snellen-villa ábráival tesztelik. Tanulmányok kimutatták, hogy ennek a táblának is ugyanolyan pontosak az eredményei, mint a betűket tartalmazó táblának.
A Snellen-villa megtartotta a hagyományos Snellen-tábla geometriai konzisztenciáját, az egy sorban elhelyezett E betűket különböző irányokba, 90 fokkal forgatták el. A vizsgált személynek az E betű szárait kell megfelelően azonosítania, és ujjaival mutatni miként olvassa le őket.
A Snellen-tábla a látásélesség megbízható mérésének alapvető eszköze. Az optometristák és szemészek rendszeresen alkalmazzák a látásproblémák diagnosztizálásához, és a szemüveg vagy kontaktlencsék szükségességének meghatározásához.
Te mikor olvastál le utoljára Snellen-táblát? Ha már több mint egy éve, gyere el hozzánk ez egy szemvizsgálatra, hogy megmérjük látásod élességét.